Egyesületi tag
2004-ben lettem „kutyás”. Ekkor kezdtek megtalálni olyan feladatok, amelyek az állatvédelemmel, az elesett, beteg állatok megsegítésével, gazdátlan állatok felkarolásával és gazdához juttatásával voltak kapcsolatosak. Volt olyan időszak, amikor éjjel-nappal ezen dolgoztam; kerestem, találtam, szerveztem, utaztam, szállítottam, menhelyeken, gyepmesteri telepeken töltöttem időm nagy részét… Szeretek ideiglenes gazdi lenni, számos kutya megfordult már nálunk, akiknek nagyon jó családot találtunk és az a kis szocializáció, szeretet, odafigyelés, amit tőlünk kaptak, jó alapot jelentett számukra a gazdisodáshoz.
2006-ban sodort össze a sors Fedák Kriszivel és a TordasZoo-val, a Tordasi KÁTO Egyesülettel. Innentől pedig azóta sincs megállás, segítek, ahol és ahogyan tudok. Az utóbbi években leginkább pályázatírással, projektmenedzseléssel – ami a szakmám. Időközben tényleg kutyás lettem, jelenleg is van két sajátom, akikkel kipróbáltuk az agility-t, vizsgáztunk alap- és középfokon, megtanultuk egymást és – szerencsém van – elmondhatom, hogy békés egymás mellett élésben létezünk. Nem tudom elképzelni az életemet kutya nélkül, nem is értem, korábban hogyan létezhettem nékülük. Büszke vagyok rá, hogy az Egyesület tagja lehetek és bízom benne, hogy sokáig számítanak még rám és sokáig segíthetem azt az odaadó munkát, amit ebben a közegben, ezek között az emberek között megtapasztaltam.