Tálasi Zsófi

Egyesületi tag, terápiás-kutyafelvezető.
Terápiás kutyája: Vitéz

Gyerekkoromat végigkísérte a “kutya kertes házba való”-gondolat, és bár az ismerősi körömben lévő kutyákkal jól kijöttem, hamar összebarátkoztam, és szívesen foglalkoztam is velük, nem gondoltam volna, hogy saját kutyám lesz valamikor. 2004-től aztán két és fél évig Hollandiában éltem, és egy ottani ismerős család pont ekkoriban vett egy kölyökboxert, akinek a fejlődését másfél éves koráig végigkísérhettem. Teljesen beleszerettem a fajtába, így amikor hazatértem, egyértelmű volt számomra, hogy nekem kell egy boxer. Így került hozzám 2008-ban első kutyám, Monti, a tigriscsíkos német boxerkölyök. Általa és vele együtt aztán gyorsan belecsöppentem a kutyázás világába, ami gyorsan magába is szippantott, és egyre több mindent fedeztünk fel benne. Engedelmességi és ügyességi tanfolyamok elvégzése és ezekből az ágazatokból tett magasabb vizsgák (K99 E7, Ü7) mellett több más ágazattal, kutyás sporttal is megismerkedtünk, mint például az őrző-védő vagy az agility. Ez utóbbiba annyira beleszerettünk, hogy – bár Monti lassan veteránkorba lép – a mai napig rendszeresen versenyzünk, illetve szemináriumokon, workshopokon bővítjük tudásunkat. Második kutyám, Vitéz pumi 2013-ban került Monti mellé. Természetes volt, hogy vele is belevágunk az agilitybe, de vágytam rá, hogy vele a kutyázás olyan spektrumaival is megismerkedhessem, amelyekre Montival nem nyílt lehetőségem. Ilyen volt az állatasszisztált terápia, melyről sokat hallottam és nagyon izgatta a fantáziámat, de saját kutyával még nem volt lehetőségem belekóstolni. Ez megváltozott Vitéz, az emberekre nagyon nyitott, örökké tettre kész pumi hozzám kerülésével, akivel az Egyesület keretein belül 2015-ben sikeres temperamentumvizsgát tettünk, amit 2016 tavaszán sikeres záróvizsga követett, így Vitéz terápiás kutyává, én pedig terápiás-kutyafelvezetővé váltam, és ezzel egy új kaland vette kezdetét számunkra.