Gazdám: Babochay Edit.
2017. májusban születtem egy Baranya megyei kisvárosban, rövid szőrű magyar vizsla lány vagyok. Nyolc hetes koromban egy bácsi megvásárolt, és ajándéknak hazavitt a feleségéhez, de sajnos ő még az én csuda helyes pofimért sem bocsájtott meg neki, és mindketten az utcán találtuk magunkat.
Így miután egy éjszakát az autóban töltöttünk a Balatonon egy vitorláskikötőben, a bácsi odavitt gazdiékhoz, akiket ismert, és ismerte Plútó vizslát is, aki az ő négylábú családtagjukként mindig velük vitorlázott, és akit mindenki szeretett a kikötőben. Persze gazdiék azonnal belém habarodtak…
A bácsi elmondta, hogy baj van, mert nem tud hová tenni, és szerinte Plútónak jól jönne egy tesó. Anya és apa majdnem sokkot kaptak, mert egyáltalán nem terveztek újabb vizslagyereket, főleg nem egyik percről a másikra. Az éjszakát már Plútóval, és gazdiékkal töltöttem, igaz az első két nap hivatalosan egy puhára bélelt laptop táskában, mert más nem volt a nyaralóban, de igazából Plútó kosarában voltam úgyis…..szorosan összebújva vele.
Anya szerint a legrosszabbkor érkeztem, mert pár nap múlva indult Ausztriába Plútóval, 10 napos terápiás kutyás tábort tartani gyerekeknek. Szerinte nem volt helyes, hogy el kellett vinnie, de nem volt választása. Én nagyon élveztem, hogy Plútó ás Anya szeretete mellett kilenc hetesen folyamatosan gyerekek játszottak velem, szeretgettek, és nagyon kedves felnőtt terápiás kutyákkal köthettem életre szóló barátságot.
Mondanom sem kell, azóta is imádom a gyerekeket…
Állítólag borzalmas kamasz voltam, anya azóta festi a haját. Persze attól még nagyon szeret…
Sokat játszottam és gyorsan tanultam, így a fantasztikus kiképzőink, Plútó és anya mindenre megtanítottak, és 2018. novemberében terápiás kutya lettem. Azóta folyamatosan járok a gyerekekhez, és nagyon-nagyon szeretem, ha játszhatok velük.
Sajnos Plútó tesóm beteg lett, és 2020. augusztusban nem jött haza többet, hiába vártam. Hónapok kellettek, hogy ne sírjak utána, hogy legyen kedvem újra játszani. Azóta tartok is még a többi kutyától, mert már nincs ott velem, hogy vigyázzon rám. Anya szerint végre már ugyan olyan vidám, kedves, bújós, a gyerekek szerint meg írtó cuki vagyok, akivel mindig lehet játszani és akiért szívesen jönnek óvodába, iskolába..
Szabadidőnkben szeretek nagyokat kirándulni, rohanni a labda után, a plüss játékaimat, és mindennél jobban szeretem a vizet, a vitorlázást, és a pocakomat….