Vitéz

Vitéz vagyok, 2013 szeptemberében láttam meg a napvilágot a Ménesvölgyi-kennel utolsó tagjaként a TordasZoo-ban. Gazdi számára nem volt kérdés, amikor megpillantott, hogy én az övé leszek. Így is lett, és egyszeriben egy akkor számomra még óriás, Monti nevű boxer pislogott vissza rám új otthonomban. Első pillanatban megilletődtem, de a következő percben már tudtam, nem kell félnem, a nagy testben arany szív lakozik: Monti kezdettől fogva hagyta, hogy a fején ugráljak, ezt mind a mai napig végtelen türelemmel tolerálja nekem (amivel – bevallom – néha nem átallok visszaélni, ilyenkor Gazdi utasít engem rendre), de azt is tudom, ha komolyra fordul(na) a helyzet, Montira mindig számíthatok. Na, és persze Gazdira is, aki szerint igazi kis “cuki pernahajder” vagyok: néha még infantilis és csintalan, mindemellett igen gyors eszű, fürge mozgású és emberekre nagyon nyitott, örökké tettre kész pumi fiú, aki a véleményét soha sem rejti véka alá. Imádok a pajtásokkal kergetőzni, Montit nyaggatni, Gazdival labdázni, trükköket tanulni és ezeket Kicsiknek és Nagyoknak bemutatni és kérésre nekik is megcsinálni. Akadályokat ugrani is nagyon szeretek, amit a Kétlábúak agilitynek neveznek és versenyeket is rendeznek belőle. Gazdival 2015-ben kezdtünk versenyekre járni és eddig A2-es szintig jutottunk, de mindketten reméljük, hogy még hosszú évekig űzhetjük együtt ezt a sportot.