Lili

Amikor Gazdimék 2007 februárjában hazavittek a budaörsi menhelyről, Lilinek neveztek el. Érkezésemkor  két kutya bámult rám gyanakodva, az egyik a fehér közép spicc kifejezetten undok volt, de miután Gazdi kinyilvánította, hogy maradok és kész, kénytelen volt ezt tudomásul venni. Azóta már jól kijövünk egymással, utánam érkezett még egy német kis spicc is. Féltem az idegen emberektől, a fajtársaimért sem rajongtam és szenvedélyesen üldözőbe vettem mindent ami mozgott. Mondanom sem kell, hogy erről vihar sebesen le kellett szoknom. Aztán idővel, mivel a Gazdimék engem is mindenhová magukkal vittek, neveltek, tanítottak, a Kutyasulin, az agility versenyeken  szépen hozzászoktam az ember- és kutyatársasághoz. Szerencsére elejétől fogva volt lehetőségem a terrier természetem adta túltengő energiáim levezetésére. 2008. szeptembere óta vagyok aktív terápiás kutya, eleinte Kis Gazdival, mostanság már Nagy Gazdival agilityzünk, A3-as agility versenyző vagyok. Nagyon szeretek a gyerekekhez járni, agilityzni, a szabadban rohangálni, labdázni, trükköket tanulni, 40 fok melegben is a napon heverészni, na és természetesen enni! Azt, nagyon-nagyon! Sportos alakomra Gazdi vigyáz, mert én sajna nem tudom mennyi volna az elég, na de „kicsi hiba jó kutyában, nem nagy kár”, nem igaz?